Görög jósdák

A szent dolgok ésszel való felfogásának igénye olyan régi emberi gyengeség, mint maga a világ. Az istenekből fakadó erő az embereket megfélemlíti, ugyanakkor azonban egyfajta reményt is felkelt bennük, ezért is akartak mindenáron kapcsolatot teremteni az istenek világával és fenn is tartani ezt a kapcsolatot, ezért akarták viselkedésüket és cselekedeteiket az istenek akarata szerint szabályozni.- Ez a kapcsolat a régi időkben a jósdák és a jóslási kultuszok segítségével valósult meg. Egyes személyek vagy akár egész városok vetették így alá magukat az isten akaratának azzal, hogy segítséget kértek válságos határozatok hozatalában vagy komoly kérdések megoldásában. A jóslat, illetve a szavahihető tanácsadás, amelyet a jósda a hozzáfordulóknak adott, egyben a kor emberének sorsát és viselkedését meghatározó isteni akarat megnyilvánulása is volt.
Az ókori Görögország két legjelentősebb jósdája Zeuszé volt Dódónában és Apollóné Delphoiben. Dódónában a jós papok az isten akaratát a szent bükkfa leveleinek susogásából vagy pedig a szent fán ülő galambok furcsa turbékolásából olvasták ki.
Delphoiben volt egy földhasadék, amely közelében isteni sugallat szállta meg az embereket, volt egy Kasztalia nevű és jóstehetséggel bíró szent forrás és volt még egy szent babérfa, amely ott nőtt mellette. A templom papnője Püthia a szent hasadék mellett a szent tripuszon ülve babérlevelet rágcsált és a szent forrás vizéből kortyolt hozzá, mire extázisba esett.
Akkor a jósnő ajkáról elhangzott az isten akarata vagy a hívek kérdésére adott válasza. Királyok küldöttei, fejedelmek, papok és egyszerű emberek érkeztek ajándékokkal és áldozati állatokkal nap mint nap a szentélybe. A jóslatok általában elég homályosak voltak és gyakran okozott problémát megfejtésük. Ekkor az emberek a papokhoz és a jósokhoz fordultak megoldásukért.
Az ókor legnagyobb jósai Teiresziasz és Kalkhasz voltak. Csaknem minden mítoszban észlelhetjük a jóslatok jelentőségét: befolyásolják a hérószok életét és a jelentős események alakulását.

A jósok
A vak Teiresziász volt az egyik legjelentősebb jós. Oidipusz mítoszában jelenik meg, de az egész thébai ciklusban is előfordul. Megvakulásáról a következő mítoszt ismerjük: egyszer, amikor még fiatal volt, megpillantott két párzó kígyót. Mivel megzavarta őket (szétválasztotta vagy megsebezte őket), abban a büntetésben részesült, hogy nővé kellett változnia. Hét évvel később ismét látott párzó kígyókat. Megismételte az akkori cselekedetét és ismét férfi lett belőle. Egyszer, amikor Zeusz és Héra nem tudott megegyezni abban, hogy ki élvezi jobban a szerelmet, a nő vagy a férfi, Teiresziászt kérdezték meg , mert ő életében volt már férfi is, nő is. Ő pedig a következőt válaszolta: "Csupán egy tizedrészét élvezi a férfi, tízszer annyi gyönyörrel telik el az asszony, örvendezve lelkében." Héra megharagudott, hogy Teiresziász elárulta a női nem titkát és megvakította. Zeusz azonban hosszú életet és a jövendőmondás tehetségét ajándékozta neki.
Kalkhasz nagyon jól tudott jósolni a madarak röptéből, de kiválóan ismerte a múltat, a jelent és a jövőt is. Apollón áldotta őt meg a jóslás tehetségével. Kalkhasz volt az akhájok jósa a trójai háborúban.