Ha régi temetökertekben a sirok sokasága fölött szemlét tartunk, találunk még olyan különös sirfeliratokat, amelyek úgy hangzanak, mintha az irójuk mág it is tréfálkozni akart volna.    A régi világ ittmaradt emlékei ezek a "nevetö sirfejfák", egyszerü fakeresztekre gondosan rajzolt megnyilatkozásai a régi ember lelkivilágának.    Hogy ezek közül egyik vagy másik honnan való, azt sok esetben már nem tudjuk. De az bizonyos, hogy mindegyik tréfás sirfelirat megvolt, vagy még ma is megvan, ha idönek vagy embernek még nem esett áldozatul. Nagyrészük elpusztult és csak az emberek száján él a köztudatban. Nagyapáink elmondták apáinknak, apáink nekünk, mi pedig továbbadjuk az utánunk következöknek.  Ime, izelitöül egy néhány ilyen érdekes, sokszor megnevettetö sirfelirat:
Itt nyugszik Tóth Áron, ki volt sok vásáron. Addig csereberélt, mig egy ló megrugta. Itt róla a nyugta.	Itt nyugszik Peski, ki a sirból les ki. Nem kell neki túróscsúsza, mert ö rég a sirba csusza.
Tengapelött, péntek reggel, Szücs Jóska arra ébredt fel, hogy halva fekszik az ágyon, és nincs többé a világon.	Mily nagy az Isten hatalma! Rámborult egy kazal szalma. És e tény következtében nyugszom én most itten szépen.
Itt nyugszik Kis Péter, de nem békességgel, mert egy sirba tették öt a feleségével.	Itt nyugszik Tóth Mária, a feleségem. Jó már neki. Hát még nekem!
Itt nyugszom én,olvasod te.Olvasnám én, nyugodnál te.	Itt nyugszik az, akitöl sokan nyugosznak itt.
Itt nyugszik Va Illés, vasemgyei pandúr, kit képen karmolt egy megveszett kandúr. Mely balga dühében nem tuda jó törvényt.  Hál'Istennek, hogy nem a feleségemmel történt.	Itt nyugszik az én anyósom, megölte öt egy nagy szem som. Keresztény testvér, ki ezt olvasod és él még az anyósod, ültesd be a kerted sommal, mert közös a sors mindnyájunkkal.
Na, igy még nem jártam!	Itt nyugszik az Úrban, mint Máté tehene az útban.
Itt nyugszik Gerzson Göde, rászakadt a malom köve. Mikoron lehúzták azt róla, holtan bújt ki ö alóla.	Kevesebben vagyunk Szekeres Imrével, ki is leszámolt már földi életével. Szegény azért most se nyugszik békével, minthogy egymást mellett fekszik hitvesével.
Állj meg egy tapodtat itt e sirnál, vándor! Itt nyugszik borozó Bornemissza Sándor. Mivel a nevében ott volt Bornemissza, addig ivott szegény, mig házát elitta s most födi e kripta.	Itt e sirhant alatt nyugszik András hanyat, Pintér a más nevén, nem pintér, ács lévén.   Petróleum feldüle a ruhám meggyúlladt, lángot vetett rajtam, a tüdöm elfulladt. Kapkodtam, kapkodtam, megégtem, meghóttam.
E sirbolt fedezi Torma Juci testét, sirba temette öt a sok szinü festék.	A föld legjobb kántora nyugszik e kö alatt. Mindnyájunkat eltemetett volna, ha életben marad...
Itt nyugszik Tóth Áron, ki volt sok vásáron. Addig csereberélt, mig egy ló, úgy   herélt, úgy ágyékon rugta, itt róla a nyugta.	Itt nyugszik az Úrban Kolezsár Sebestyén, nem vágtató paripa gázola át testén,   befulladt a mocsár közepébe, igy halt ö meg, vizi betegségbe.
Itt nyugszik Balog Döme, agyon nyomta a malom köve. És mire a követ levették róla, hottan mászott ki alóla.	Itt nyugszik egy kis ökröcske, Ökör Jánosnak a gyermeke. Az Isten nem engedte, hogy nagy ökör legyen belöle.
Boldogan halt meg Balázs Vince, ivás közben rogyott rá a földes pince.	Itt helybe, Börvelybe lepett meg az örök álom, magamat ajánlom.
Mihály András volt a nevem amig éltem. Mikor nemr reméltem a hidról leestem, a nyakamat szegtem. Isten bocsássa bünöm. Aki részeg, otthon üljön.	Borbély vala, amig éle, egyszer enképén metéle. Megbicsaklott kése éle, egykettöre végze véle. Keresztülmetszé a gégét, 3 árva sirja végét, Másnap. levették a cégét.
Hogy az ember por és hamú, bizonyitja Kovács Samu.	Ennek a sirnak mélységes fenekén alszik Péter Miklós a saját fenekén.
Itt nyugszik egy atyánkfia, Börös Mihály csizmadia. Jól kezelte kaptafáját, Sárit, kedves életpárját.	Szófogadó nem valék, meg is vert érte az Ég. Szilvát ettem éhomra, s elnyelt a föld gyomra.
Itt nyugszik Pál Zsigmond, kihült a keble, meghótt biz ü kelme. Már mert kintelen vót vele.	Itt nyugszik Szentpétery Sára, eltörött a pipája, megmaradt a szára.
Trombitál az árkangyal, végsöt rugott Papp Antal, befedték a sirhanttal.	Itt nyugszik Csorba, disznótorba verték orba. Tizennyolc éves korba.
Itt nyugszik Kelemen, felrugta a tehene. Most itt nyugszik ehen e.	Karacs Bandi vót a nevem, hat esztendöt alig éltem. Paszúlyt dugtam az orromba, igy hótam meg kiskoromba.
Itt fekszik Kovács Ferkó, kit agyon rugott egy pejló. János vót a neve szegény szánandónak, csak a vers kedvéért iratott Ferkónak.