TABI L�SZL�   AZ OKOS EMBER          Ha ismer�seim k�r�ben sz�ba ker�l Flau G�za, mindig akad valaki, aki elismer�en csettint �s azt mondja:      — L�tj�tok, az egy okos ember!      A t�bbiek ilyenkor valamennyien b�lintanak. Tudj�k ugyanis, hogy Flau G�za nagyon okos. Honnan tudj�k? Egym�st�l. Addig mondogatt�k egym�snak Flau G�z�r�l, hogy okos, hogy most m�r esk�sznek r�. Flau G�za okoss�ga k�zmond�sos, mint a r�ka ravaszs�ga. Flau G�z�nak m�g a b�re alatt is esze van — �gy mondj�k.Vajon ki mondta r�la ki el�sz�r, hogy okos? Tal�n egy h�lye. De az ma m�r nem fontos, az okoss�g eredete elmos�dott, szerz�je ismeretlen, lehet, hogy amint az illet� felismerte G�z�ban az okoss�got, meg is halt, mert k�ldet�s�t befejezte. De Flau G�za okoss�ga itt maradt. Jele, bizony�t�ka nincs. Flau G�za szer�ny �s rendes k�ztisztvisel�. De nagyon okos. Olyan okos, hogy az emberek megfordulnak ut�na. Persze, most m�r � is tudja, hogy milyen okos.      H�t tegnap v�gre egy t�rsas�gban voltam Flau G�z�val. �s m�ghozz� nyilatkozatra tudtuk b�rni a vil�ghelyzetet illet�en. Furcs�n mosolygott, miel�tt besz�lni kezdett:      — A vil�ghelyzet kulcsa — mondta —, egy sz�, egyetlen egy sz�. Ez az egy sz�: diplom�cia.      Minden szem r� figyelt. A h�ziasszony h�trad�lt a fotelben s lehunyta szempill�it. T�bben s�hajtoztak, m�sok b�logattak. Az okos ember tov�bb magyar�zott:      — Er�k, amelyek keresik egym�st, avagy er�k, amelyek tasz�tj�k egym�st. Ezek ered�je: a vil�ghelyzet.

Valaki zih�lni kezdett a gy�ny�r�s�gt�l. M�sok magukba roskadva n�zt�k a sz�nyeget. A h�ziasszony megt�r�lte gy�ngy�z� homlok�t.      Nem, ezt nem lehetett egyk�nnyen elviselni. Itt maga a L�ng�sz nyilatkozott meg. Nem ember volt, aki ott �lt a kereveten kopott k�k ruh�j�ban, nem Flau G�za volt imm�r, hanem a testet �lt�tt �sz. �rtelem. A perc nagyszer�s�ge �nnep�lyess� tette a hangulatot. Az okos ember h�trasim�totta gy�r�l� haj�t s azt mondta:      — A l�t�rt val� k�zdelem periodikus. A fajok eredete fluktu�l, �s ez�rt nincs meg�ll�s a vil�gt�rt�nelemben.      A h�ziasszony felzokogott.      — Ez az �let rendje — mondta az okos ember, hogy vigaszt ny�jtson a r�szorul�knak.      Valaki b�tortalanul azt k�rdezte:      — �s van rem�ny?      Az okos ember hosszan n�zett maga el� s elgondolkozva v�laszolt:      — Minden a j�v�t�l f�gg...      Nem, t�bbet nem tudott volna befogadni az elm�nk, a besz�lget�s abbamaradt. Uzsonn�ztunk, azt�n sz�tsz�ledt a t�rsas�g. Komorak �s �h�tatosak voltunk, mint mindenki aki bepillant�st nyer a l�t �s neml�t titkaiba.      �jjel f�l kett�kor arra �bredtem, hogy cseng a telefonom.      — Hall�, te vagy az, Lajos? — k�rdezte egy hang.      — �n vagyok.      — Itt G�bicze. Ne haragudj, hogy zavarlak, de olyan hirtelen t�nt�l el Pom�zi�k uzsonn�j�r�l... Mit sz�lsz hozz�, hogy milyen okos ember az a Flau...?    (Kaj�n Tibor karikat�r�ja)